A szakképzési és felsőoktatási törvény alapján a felsőfokú szakképzés helyét a felsőoktatási szakképzés veszi át. A kétfajta képzés tartalmilag lényegében megegyezik, viszont a korábbiakkal ellentétben ilyen képzés csak felsőoktatási intézményekben folyhat, szakképző intézményekben nem. A felsőoktatási szakképzést felsőfokú iskolai végzettséget (oklevelet) nem ad, viszont a statisztikákat javítja: a résztvevők beleszámítanak a felsőoktatásban részt vevők közé. (Kutatások alapján a felsőfokú szakképzés célját – a gyakorlatorientált, a végzés utáni elhelyezkedést segítő képzést – a szakképző iskolában folyó képzés jobban szolgálta; a felsőoktatási intézményekben folyó felsőfokú szakképzés után a résztvevők többsége folytatta tanulmányait a felsőoktatásban.)
Az államilag finanszírozott helyek számának csökkentése a szakközépiskolákban tanulók számára nagymértékben megnehezíti a továbbtanulást. Elsősorban a gazdasági területen – közgazdasági, vendéglátó-ipari, kereskedelmi szakközépiskolákban) tanulók nem tudják elérni az államilag finanszírozott képzés rendkívül magas ponthatárát, családi hátterük pedig általában nem teszi lehetővé a költségtérítéses helyeken való továbbtanulást, a diákhitel felvételét sem. Ez a megfelelő érettségi eredmények elérésére való motiválást is lehetetlenné teszi.
Az államilag finanszírozott helyek számának csökkentése a szakközépiskolákban tanulók számára nagymértékben megnehezíti a továbbtanulást. Elsősorban a gazdasági területen – közgazdasági, vendéglátó-ipari, kereskedelmi szakközépiskolákban) tanulók nem tudják elérni az államilag finanszírozott képzés rendkívül magas ponthatárát, családi hátterük pedig általában nem teszi lehetővé a költségtérítéses helyeken való továbbtanulást, a diákhitel felvételét sem. Ez a megfelelő érettségi eredmények elérésére való motiválást is lehetetlenné teszi.