A tankötelezettség 18-ról 16 éves korra való leszállítása elsősorban a szakképzésben tanulókat érinti, hiszen szakiskolában tanul azon tanulók többsége, akik 16 éves koruk után nem kívánnak tanulni, illetve szüleik vagy az iskola nem engedi, hogy tanulmányaikat folytassák. A korhatár leszállításának hívei is a szakiskolai tanárok között vannak nagyobb számban, hiszen ők találkoztak a „kezelhetetlen” 16 éven felüli tanulókkal.
A 16 éves korhatár bevezetése azzal jár, hogy növekszik a korai iskolaelhagyók, vagyis a se szakképesítéssel, se érettségivel nem rendelkező, tanulmányaikat abbahagyó fiatalok száma, hiszen a tankötelezettség a 16. születésnapon minden végzettségi feltétel nélkül megszűnik. (Szakképesítés megszerzése esetén a korábbiakban is megszűnt a tankötelezettség 18 évesnél fiatalabb korban is.) Bár a tankötelezettség megszűnése elvileg nem jelenti azt, hogy az idősebbek nem járhatnak iskolába – a köznevelési törvény szerint az érettségi, ill. az első szakképesítés megszerzését az államnak ingyen biztosítania kell –, a lemorzsolódó vagy iskolaváltást tervező 16 éven felülieknek kicsi az esélyük a képzésbe való visszakapcsolódásba. A normatív támogatás megszűnésével az iskolák nem érdekeltek a tanulólétszám emelésében, és a fenntartót (a KLIK-et) sem kötelezi semmi a tankötelezett koron túliak iskolai elhelyezésének biztosítására.