A 163 oldalas útmutató a minősítési rendszer szereplői, így elsősorban a köznevelési intézményekben pedagógusi munkakörökben foglalkoztatottak tájékoztatását szolgálja. E dokumentumból tájékozódhatnak azok, akik a 2014 első félévében sorra kerülő egyszerűsített eljárásban, vagy a 2015-től startoló “normál” pedagógus minősítésben lesznek értékelve.
Az útmutató leírja a minősítés menetét, a résztvevők feladatait, munkájuk szabályait. Tájékozódni lehet belőle a követelményekről, amennyiben a minősítő bizottságok számára mellékletben közli a dokumentum az értékelés egyes elemei esetén használandó szempontokat. Az útmutató elkészítését a háttérben segítette egy olyan kutatás, amelyben a pedagógusok besorolási kategóriáinak követelményeit igyekeztek tisztázni a kutatók. Ez a munka azonban csak a pedagógus I. kategóriáig jutott el. Az útmutatóra azonban szükség volt, így az a minősítési rendszer nagy részével kapcsolatban olyan részleteket tartalmaz, amelyek mögött nem állnak kutatási eredmények.
A kezdő szakaszban egyszerűsített eljárásban minősítendő pedagógusok számára érthetetlen volt, hogy miért van szükség az egyszerűsített eljárásra, hiszen korábban (novemberben) még az volt az ígéret, hogy a legalább 14 év pedagógiai gyakorlattal és szakvizsgával rendelkezők automatikusan bejutnak a pedagógus II. kategóriába. E csoport számára (pedagógus II. kategóriába való bekerülésről van szó) kialakítandó rendszerhez a portfólió feltöltésének kezdetekor még nem álltak rendelkezésre azok a kiképzett szakemberek, akik az értékelést konkrétan végzik. Az egész eljárásban jól láthatóan eredeti határidők betartására törekedett az oktatási kormányzat úgy, hogy a folyamat feltételei csak részben jöttek létre.
Számos szakember számára a pedagógus minősítés létrejövő rendszere szakmai szempontokból sem elfogadható. Problémának tartják a minősítés külső motivációra építettségét, magának az értékelésnek a külső jellegét, bürokratikus jellegét, az egyéni teljesítményekre és nem az intézmények fejlesztésére összpontosító jellegét.