29-ből 12 egyetem maradna meg az országban a kiszivárgott új felsőoktatási koncepció szerint. Ezek a Nyugat-Magyarországi Egyetem (NYME), Pannon Egyetem (PE), Debreceni Egyetem (DE), Miksolci Egyetem (ME), Pécsi Tudományegyetem (PTE), Szegedi Tudományegyetem (SZTE), Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE), Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE), Szent István Egyetem (SZIE), a 12. egyetem pedig az ekkor még csak tervben létező Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), a többi intézmény ezekbe olvadna be. Hoffmann Rózsa közölte a 11 egyetem megjelent rektorával, hogy Naszvadi György NGM államtitkár csak 5 egyetemet hagyna az országban, úgyhogy örüljenek, van ennél durvább lehetőség is. Nem csak sok vidéki egyetem és főiskola kerülne megszüntetésre, hanem a Corvinus is. A koncepció szerint összesen 4 főiskola maradna meg, a többi intézmény vagy egy megmaradtba olvadna bele, vagy magánintézményként működne, vagy megszűnne.
A radikális leépítésnek az értelmi szerzője Orbán Viktor, Hoffmann Rózsa csak a végrehajtója. A Széll Kálmán Terv szerint csak olyan diplomák finanszírozandók, amelyek után van kereslet a munkaerőpiacon. A forráskivonás és ez a premissza vezet az államilag finanszírozott helyek számának csökkentéséhez, illetve a költségtérítés összegének növeléséhez.
Jóval több, mint egy héttel a titkos rektori találkozó után Hoffmann megszólal: nem lesznek intézménybezárások, illetve az eddigi értesülések nem valósak, csupán az érintettek véleményére volt kíváncsi az államtitkárság ezeken a találkozókon. Még májusra ígér törvényjavaslatot. Ugyanekkor Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár a rossz államháztartási helyzetre hivatkozott, ezzel indokolta a forráskivonás szükségességét.
Az Magyar Rektori Konferencia (MRK) közleményben tudatta, hogy nem ért egyet az intézmények számának csökkentésével, viszont az szakok racionalizálásával igen. Az MRK hiányolja az átfogó stratégiát, és rögzíti: a reform nem rövidtávú fiskális célok megvalósítása. Felhívták a figyelmet, hogy a reform nem hogy megtakarítás, de az első években többletköltséget eredményez. A forráskivonás viszont veszélyezteti az ország nemzetközi versenyképességét.