A szakképzési törvény elfogadása

2011. májusában fogadta el a kormány a “Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására” című koncepciót. A szakképzési törvény a koncepciótól egyes pontokon eltér, mivel a  törvény iskolai rendszerű szakképzésre vonatkozó szabályozása a köznevelési törvényen alapul. A jogszabályok megjelenése előtt a Magyar Szakképzési Társaság több alkalommal fordult Hoffmann Rózsa és Czomba Sándor államtitkárokhoz – felajánlva közreműködését, segítségét – a szakmai munkában. A minisztériumok nem tartottak igényt közreműködésre, nem érdekelte őket a szakma véleménye. Nem “mentek át” a Nemzeti Pályaorientációs Tanács javaslatai sem. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek közül a mai napig sem jelent meg pl. a pályakövetéről vagy a pályaorientációról szóló rendelet, pedig a törvényi szabályozás hatályba lépett.

Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások szabályozása korszerű fogalmakkal operál, de konkrétumokat nem tartalmaz. Bár a törvény szerint „Az életpálya-tanácsadási szolgáltatás feladatai ellátásának részletes szabályait kormányrendelet állapítja meg”, ez a rendelet az azóta eltelt több mint két év alatt még nem született meg. A gazdaság igényeinek előtérbe helyezését jelenti, hogy a nemzeti foglalkoztatási szerv koordinálja az életpálya-tanácsadást, amelyben a kamaráknak is jelentős szerep juthat.

Sem a szakiskolások duális képzéséhez, sem a szakközépiskolások összefüggő szakmai gyakorlatához nem tud a kamara kellő számú gyakorlóhelyet biztosítani. A törvény módosításával lehetőség lett arra, hogy a – megfelelő alapkészségekkel és gyakorlati tudással még nem rendelkező – kilencedikesek is tanulószerződést köthessenek, és külső gyakorlóhelyen foglalkoztassák őket. Ennek feltételei a legtöbb vállalkozásnál nincsenek meg.

A törvény szerint megyénként egy-két szakképző intézménybe kell integrálni az összes szakképző intézményt. 5000 főnél nagyobb létszámú szakképző iskolákat akarnak létrehozni a törvényalkotók. (Az átszervezést egy évvel elhalasztották, 2015-re, mivel a KLIK nem készítette azt elő. Felmerült ez árt az iskolák NGM alá rendelése is) Általános szakmai vélemény szerint a magyar iskolák infrastruktúrája ezt csak papíron teszi lehetővé, tényleges integrációra nincs lehetőség. Mi lesz az iskolák szakmai önállóságával? Ezekben a gyerekgyárakban hol marad a nevelés, amelynek a fontosságát állandóan hangoztatják? Ezzel az intézkedéssel távolodunk az iskolatípusok közötti átjárhatóságtól, mivel szét kell választani a többfunkciós, gimnáziumot és szakképző iskolát is tartalmazó intézményeket.

A szakközépiskola célja a köznevelési törvény szerint a szakirányú továbbtanulásra való felkészítés.  Ennek megfelelően a szakközépiskolásoknak kötelező szakmai tantárgyat választani 5. érettségi tantárgyként. Többen kifogásolták, hogy miért kötelezik a szakmai érettségi vizsgatantárgyból vizsgázni azokat a tanulókat, akik pályát kívánnak módosítani és nem kívánnak szakmai végzettséget szerezni. A továbbtanulás behatárolását semmi sem indokolja, hiszen az érettségi kötelező tantárgyai és követelményei a két középiskola-típusban azonosak. A szakmai érettségi követelményei még nem ismertek, holott a tanulókat már erre kellene felkészíteni.

A szakmai érettségi vizsga a jövőben munkakör betöltésére jogosít. Szakmai szervezetek véleménye szerint a szakközépiskola 9-12 osztályaiban elsajátított szakmai alapismeretekkel szakmai munkakört nem lehet betölteni, ez a tanulók és a szüleik becsapása.

A szakképzési törvény szerint a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok javaslatára a Kormány hozza meg évente azt az úgynevezett szakmaszerkezeti döntést, amely meghatározza, hogy a következő tanévben állami forrásokból megyénként mely szakközépiskolai ágazatok, illetve szakképesítések oktathatók korlátozás nélkül, korlátozottan, illetve egyáltalán nem. Ez a döntés az állami fenntartón kívül az alapítványi és egyházi fenntartókra is vonatkozik, ha a képzéshez állami forrást kívánnak igénybe venni. A korlátozottan támogatható szakképesítések és ágazatok esetén ez azt jelenti, hogy a Kormány határozza meg, hogy egy adott megyében egy adott szakképesítésre hány fő vehető fel, illetve, hogy egy-egy nem állami fenntartó az adott megyében hány főt képezhet szakképesítésenként. /A szakképesítések besorolása megyénként lényegesen eltér. Ez tovább korlátozza az amúgy is alacsony mobilitást, hiszen nem tanulhat valaki a saját lakóhelyén olyan szakmát , amelyre az ország másik felében nagy szükség lenne.

A jogszabály korlátozza a szakképesítés megszerzéséig finanszírozott időt, tekintet nélkül arra, hogy milyen okból húzódott el a képzés. Szabó Máté ombudsman ezt az alkotmánybíróságnál kifogásolta meg.