Szűnjön meg Budapesten is az iskolai szegregáció!

Beküldő szervezet: Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány


Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia helyzetelemzése szerint a közoktatási rendszer a leszakadó rétegek méltányos fejlődéséhez nem biztosítja a megfelelő feltételeket, nem képes csökkenteni a családi körülmények miatt meglevő hátrányokat. A Stratégia elismeri, hogy „az olyan iskolákban illetve osztályokban, ahol az ilyen folyamatok eredményeként elkülönülnek a mélyszegénységben élő és roma tanulók, rosszabb az oktatás színvonala…”

A cigány tanulók aránya 13% körülire becsülhető a magyar közoktatás rendszerében. az általános iskolák 20%-a gettóiskola (a roma tanulók aránya 50-100% közötti). További 40% folytat valamilyen iskolán belüli szegregáló gyakorlatot (tagozat, párhuzamos „c” osztály, tagépület, nívócsoportos elkülönítés, stb.)1. Ezek a szegregált iskolák nem csak jogellenesen különítik el a roma tanulókat, de általában az alapvető oktatási követelményeknek sem felelnek meg. Ezekben az iskolákban gyakorlatilag munkanélkülieket képeznek. A cigány tanulók jellemző továbbtanulási iránya a szakiskola, érettségit adó középiskolába töredékük, kb. 15%-uk jelentkezik (az országos átlag 80 százalék felett van), és sokkal nagyobb arányban morzsolódnak le, mint a nem cigány társaik.2 A roma és nem roma diákok elkülönített oktatása sajnos Budapest számos iskolájában is napi rutinnak számít. A szegregáció újratermeli a nyomort, nem adja meg a kitörés lehetőségét az amúgy is hátrányos helyzetből induló gyerekek számára, egy életre elveszi tőlük az esélyt a felemelkedésre.

A deszegregáció érdekében az alábbi programjavaslat megvalósítását tartjuk elengedhetetlennek:

  1. Az önkormányzatok gyakoroljanak nyomást az államra a szinte valamennyi tankerületben előforduló „cigányiskolák” bezárásért. Hiába kerültek az iskolák állami fenntartásba, az önkormányzatok felelőssége nem szűnt meg: érdekképviseletet biztosíthatnak, követeléseket fogalmazhatnak meg, nyomást gyakorolhatnak a szegregált iskolák megszűntetése érdekében az állam és a tankerületek irányába.
  2. A szegregált oktatásban hátrányos helyzetbe kerülő diákok elemi érdeke, hogy átjuthassanak az integráltan oktató intézményekbe. Az átjutáshoz, integrációhoz az újonnan felálló önkormányzatok segítséget adhatnak például BKK Budapest bérlet támogatással.
  3. Az önkormányzatok kezdjék meg az integrációt azokon a területeken, amelyek saját kezelésükben maradtak: az óvodáknál. Az önkormányzati fenntartású intézményekben kezdődjön meg a mielőbbi integráció, és a tájékoztatás a szegregáció elutasításáról, hogy a leendő iskolások szülei is hatékonyabban léphessenek fel érdekeik érvényesítése érdekében.
  4. Közös fellépésre van szükség a mélyszegénységben élő szülők támogatására annak érdekében, hogy helyzetükről nyilatkozzanak. A halmozottan hátrányos helyzetű státusz megállapítása ugyan a jegyző feladata, de ennek kezdeményezése a szülő dolga, aki gyakran nem él a lehetőséggel, így sok gyerek valós szociális helyzete a rendszerben egyszerűen láthatatlan marad. Érdekeltté kell tenni a szülőket, hogy nyilatkozzanak helyzetükről. Ebben elsősorban a jegyzőnek és rajta keresztül az önkormányzatnak van felelőssége, közösen persze az iskolákkal, családsegítőkkel. Javasoljuk, hogy egy átfogó kampány keretében hívják fel a szülők, gondviselők figyelmét erre a lehetőségre.
  5. Valósuljon meg a KLIK hatékony ellenőrzése. A korábbi fenntartót, az önkormányzatot az állam ellenőrizhette, jelenleg azonban nincs az állami intézményfenntartót vizsgáló köztes, monitorként funkcionáló elkülönülő szerv, ami súlyos visszaélésekre adhat alkalmat.
  6. Meg kell szüntetni a visszaéléseket a speciális nevelési igényű státusszal kapcsolatban. Az SNI-s gyerekek után az iskolák kiemelt normatív támogatásban részesülnek, emiatt gyakorlatilag érdekeltek abban, hogy minél több hasonló gyereket írassanak be hozzájuk. A szegregáció legalattomosabb formája, hogy sokszor a roma gyerekeket szinte automatikusan ebbe a csoportba sorolják, még akkor is, ha semmilyen indok nem támasztja alá a speciális nevelési igényt. Problematikus az is, hogy maguk a kérdésben döntő szakértők is a KLIK-hez tartoznak, így még a fellebbezés útja is nehezebbé válik.
  7. Az önkormányzat biztosítson rendszeres, normatív támogatást a tanoda-hálózat fejlesztése érdekében, a tevékenység ellátását pedig bízza hozzáértő civilekre. A tanodák szerepe jelenleg tisztázatlan, finanszírozásuk nem megnyugtató, a helyzet rendezésében az önkormányzatok nem csupán érdekeltek, de rendelkeznek a megfelelő jogosítványokkal, eszközökkel is.  Jöjjön létre az egységes, Fővárosi Esélyegyenlőségi Terv, amelynek különösen nagy hangsúlyt kell fektetnie az oktatási vetületre. A tervet és annak végrehajtását a civilek bevonásával hajtsa végre az önkormányzat.
  8. A fővárosnak, önkormányzatoknak legyen ellenőrzési jogkörük az iskolák működésére, legalább azokban az iskolákban, amelyekben hozzájárulnak az adott intézmény működtetéséhez is.
  9. A mélyszegénység felszámolása, a kitörési lehetőség biztosítása érdekében az önkormányzatok biztosítsanak tanulást, továbbtanulást támogató ösztöndíjakat a mélyszegénységben élő középiskolásoknak, egyetemistáknak.

 


1 – Havas Gábor – Zolnay János: Az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata, kutatási záró tanulmány, OKM–NEFMI,  2010., Budapest

2 – Fórika László: A cigány tanulók elkülönításe a köznevelés rendszerében, Ombudsmani jelentés, 2013.

Papp Z. Attila: Roma tanulók az általános iskolában, OktpolCafe