Nem tranzitország

Beküldő szervezet: Migszol Csoport


Genfi egyezményt és az Európai Unió menekültügyi törvényeit  (elfogadó és)  aláíró magyar államnak tisztelettelteli bánásmódban kellene részesítenie az országba érkező menedékkérőkket és azokat, akik menekült státuszt kaptak. Az UNHCR és a Magyar Helsinki Bizottság jelentései alapján azonban Magyarország súlyos hiányosságokat mutat kötelezettségei teljesítésének területén. Sokan laknak befogadó és fogvatartási központokban, mielőtt bármely városba költözhetnének és Magyarországon új életet kezdhetnének.

Az oltalmazásban részesülő menekültek többsége számára a célpont Budapest. A fővárosba érve azonban a menekültek integrációja jelentős korlátokba ütközik. Mialatt számos probléma, mint például a hajléktalanság kriminalizálása, a magyarok nagy részét is érinti, a menekültek csoportja élesen elkülönül abban a tekintetben, hogy szociális és szupportív háló híján vannak, illetve keveset tudnak a magyar nyelvről, társadalomról és bürokráciáról. Mindehhez hozzáadódik a múltban elszenvedett és az otthontól való elszakadás eredményezte trauma, az üldözöttség, netán kínzás hatása, és végül, de nem utolsósorban a Magyarországra érkezést követő fogva tartásuk is.

A magyar menekültügyi rendszer jelentős változásokon ment keresztül 2013 júliusa és 2014 januárja között, főleg abból a szempontból, hogy törvényessé tette a menedékkérők önkényes fogvatartási központokba való helyezését, de a változások azokat a menekültként számontartottakat is komolyan érintik, akik Budapesten próbálnak meg új életet kezdeni. Mivel ezen speciális csoport politikai szempontból kevésbé érdekes, sajnos csak nagyon kevés hivatalos adat áll rendelkezésünkre a menekültek megélhetésével és integrációs folyamataival kapcsolatban.

 

Mussa albérletet keres


 

A menedékjoggal kapcsolatban nemrég megjelent legfontosabb változást az ún. “integrációs szerződés” bevezetése jelentette. Bár a szerződés, mivel arra kötelezi a menekülteket, hogy hetente jelentsenek a családsegítő központokban, megsérti a menekültek szabad mozgáshoz való jogát Európában. A Migszol örömmel fogadja az új rendszert, mely az első lépés lehet egy funkcionáló integrációs politika kialakítása felé. Ennek ellenére az integrációs folyamat számos ponton problémákba ütközhet.

A magyar nyelv ismerete a legalapvetőbb eleme, sőt előkövetelménye a sikeres integrációnak. A jelenlegi politika értelmében a menekülteknek maguknak kell fizetniük a nyelvórákat, és nem részesülnek ingyen nyelvoktatásban. A Migszol azt javasolja, hogy mielőbb állítsák vissza a magyar nyelv ingyenes oktatását a menekültek számára, lehetőleg úgy, ahogy az 2013-ig működött. Nyelvoktatás nélkül a majdani magyarok új generációja még jobban kirekesztődne a társadalamból és gettósodást indítana meg, melyek a nemrégiben meghozott törvényekkel kezdődtek el.

A családsegítő irodák azok az elsődleges terek, ahol a menekültek segítséget kapnak az integrációs, vagy beilleszkedési folyamat során. Sajnos, ezek az irodák komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, és az ott dolgozók úgy foglalkoznak menekültekkel, hogy sokszor se megfelelő képzettségük, se erőforrásuk nincs rá. Holott ezen munka elvégzéséhez elengedhetetlen az idegennyelv ismeret és a megfelelő háttér és interkulturális tudás.

Mivel a Magyarországra érkező menekültek nagy valószínűséggel válnak hajléktalanná és ez ellehetleníti a menekültek magyar állampolgársághoz való jutásának lehetőségét (az állampolgárság megszerzésének egyik feltétele hogy a jelentkezéskor már legalább három éve rendelkezzen lakcímkártyával az illető) fontos, hogy a családsegítőknél legyen legalább egy ember, aki teljes munkaidőben azzal foglalkozik, hogy segít nekik a lehetséges főbérlőkkel való kapcsolattartásban. További javaslataink a hajléktalanná válás elkerülésére teljes mértékben egybeesnek az AVM által felvázolt politikai javaslatokkal.

Az új menekültügyi szabályozás komoly zavart okozott az elismert menekültek egészségügyi státuszának megítélésében. Mivel az integrációs szerződés életbelépésével a menekültek már nem minősülnek rászorulóknak, az állam elvárja tőlük, hogy maguknak fizessék egészségügyi hozzájárulásukat. Még ha ez pénzügyileg kivitelezhető is lenne, a menekültek számára szinte lehetetlen eligazodni a magyar bürokratikus rendszer útvesztőiben. Ezért a 2014 előtti helyzet visszaállítását javasoljuk, ami két év ingyenes egészségügyi ellátást biztostított az elismert menekültek számára; továbbá egy olyan rendszer felállítását, mely a menekülttáborból érkezők mentális egészségét és fizikai-szociális támogatását követné nyomon – mivel jelenleg ilyen sincs.

A lakhatás és egészségügyi ellátás megoldatlansága mellett a munkanélküliség jelenti a legnagyobb problémát a magyarországi menekültek integrációja szempontjából. Habár az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) többnyelvű, határokon átívelő tanácsadást nyújt mind munkaadóknak, mind munkavállalóknak, a helyi munkaügyi kirendeltségeken nincs egységes, kialakult rendszere az idegen nyelvű ügyintézésnek, szolgáltatásnyújtásnak. Továbbá a nyelvtudás hiánya több, az amúgy álláskeresőket megcélzó egyéb szolgáltatás igénybevétlétől is elvágja a menekülteket, így tulajdonképpen csupán a közmunkaprogram áll rendelkezésükre. A munkaügyi központokban, kirendeltségeken dolgozók gyakran nem ismerik a menekülteket megillető jogokat, illetve a munkaadók sokszor azért tartanak alaptalanul a menekültek alkalmazásától, mert úgy hiszik, ez rendkívül sok papírmunkával jár.

A menekülteknek járó oktatást nem csak a magyar nyelvtudás elvárársa teszi elérhetetlenné, csökkenti a motívációkat az is, hogy a beiskolázásnál nem veszik figyelembe a korábbi képzettségeket. A menekültekkel szemben érvényesített pozitív diszkrimináció, mint például felmentés a tandíjfizetés alól, jelentősen javítaná a képzési lehetőségeiket. Továbbá, javasoljuk a fiatal menekültek oktatási lehetőségeit elősegítő bilaterális megegyezések létrehozását olyan intézményekkel, amelyek angol nyelven nyújtanak felsőoktatási képzéseket.

A menekültek egy jelentős hányada áldozata faji megkülönböztetésen alapuló igazoltatásnak. Ezek adott közösségekkel és társadalmi osztályokkal szembeni kriminalizáló előítéletek A Migszol nyomatékosan ellenez minden olyan politikát, amely igazolja a faji alapú profilalkotást és tévesen társítja a faji hovatartozást, bőrszínt vagy társadalmi osztályt a közbiztonság és bűnözés kérdéseivel. Gyakorlati lépésként intenzív képzések szervezését javasoljuk, amely képzések a rendőrtiszteknek és köztisztviselőknek nyújtanának tájékoztatást a menekültek jogairól és kötelezettségeiről a magyar társadalomban.

A Migszol fenntartással kezel minden olyan retorikát, amely Magyarországot, mint „tranzitország” tünteti fel: amíg ez a kép van előtérben, addig a kormány hatékonyan legitimizálja a menekültek integrációját célzó politikákra jutó nem megfelelő figyelmet. Ezen kívül javasoljuk egy a migránsok és menekültek konzultációjával foglalkozó szervezet létrehozását helyi szinten.

Mi, a Migráns Szolidaritás Csoport egy magyarokból, bevándorlókból és menekültekből álló nem hivatalos, független csoport vagyunk, akik felszólalnak a menekülteket és menedékkérőket megillető politikai és szociális jogok megvalósításáért Magyarországon. Hisszük, hogy alulról induló kezdeményezésekkel lehetséges egy sokszínű és toleráns Magyarország és Európa megteremtése.

 


Az UNHCR jelentése a menekültek és hajléktalanok helyzetéről Magyarországon

Az UNHCR jelentése Magyarországról, mint menedékjogot nyújtó országról, 2012

Bodolai Anna Borbála, Kováts András (szerk.): A nyelvtanulástól a politikai részvételig – Bevándorlók integrációját támogató programok az Európai Unióban, ICCR-Budapest Alapítvány, 2013.

Göncz Borbála, Lengyel György, Tóth Lilla (szerk.): Bevándorlók a magyar társadalom tükrében: Méltóság, igazságosság és civil integráció, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2012.

Illés Katalin, Medgyesi Anna (szerk.): A migráns gyerek oktatása, Menedék-Migránsokat Segítő Egyesület Budapest, 2003.

Juhász Judit, Makara Péter, Makara Eszter: A munkaerő-piaci integráció kihívásai Magyarországon – A harmadik országbeli munkavállalók beilleszkedésének esélyei és korlátai – Kutatási zárótanulmány, Panta Rhei Társadalomkutató Bt., Budapest, 2011.

Kováts András (szerk.): Bevándorlás és integráció – magyarországi adatok, európai indikátorok, Budapest, 2013.

Örkény Antal, Székelyi Mária (szerk.): Az idegen Magyarország: bevándorlók társadalmi integrációja, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010.

Sik Endre és Simonovits Bori(szerk.): Abena, Sára, Chen és Ali esélyei Magyarországon – Migráns esélyek és tapasztalatok, Tárki Zrt., Budapest, 2012.

ECRI REPORT ON HUNGARY

european_journal_of_criminology-2008

Refugee in Hungary Homelessness

AntiRacism