Az intravénás droghasználat a nyomorban gyökerezik

Beküldő szervezet: Társaság a szabadságjogokért


A Józsefvárosi Önkormányzat képviselő testülete 2013. szeptember 18-án döntést hozott arról, hogy az önkormányzat és a Kék Pont Drogkonzultációs Iroda és Drogambulancia Alapítvány (Kék Pont) együttműködési megállapodását felmondják. Miután a józsefvárosi drogstratégia nem készült el, a Kék Pont sorozatos segélykérő üzenetei nem találtak meghallgatásra a minisztériumnál és a kilátástalan anyagi helyzet miatt 2014 szeptemberében az Alapítvány bezárta tűcsere programját. Ahogy azóta az alapvető jogok biztosának jelentése is rámutatott, a tűcsere ellehetetlenítése jogsértő helyzetet eredményezett, hiszen a kormány a nemzeti drogellenes stratégiában kötelezettséget vállalt a tűcsere programokhoz való hozzáférés biztosítására. Ez az intézkedés ezenkívül rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja a többi fővárosi tűcsere programot, hiszen ezek, a többnyire kisebb szervezetek, nincsenek felkészülve a józsefvárosi drogfogyasztók rohamára, akik megjelenése más kerületekben is feszültségekhez vezethet a helyi lakossággal és az önkormányzatokkal. A tűcsere programok további működésére pedig szükség van. Ezek olyan alacsony küszöbű szolgáltatások, amelyek megfelelő körülmények között nem pusztán nagyüzemi tűosztó központok, hanem az ellátórendszer kapui tudnak lenni.

A fogyasztók körében 2009 óta tömeges szerváltás történt: elterjedtek a dizájner drogok (új pszichoaktív szerek), amelyeket a korábban használt szerekhez képest jóval gyakrabban, napi 10-15-ször fecskendeznek be a droghasználók. Többek között ez is indokolja, hogy a tűcsere program iránti igény folyamatosan nő és a kliensek nem találnak máshol ellátást, így a program megszüntetése a fertőzésveszély megugrásást eredményezi. Budapesten hosszú évek után jelentős növekedést tapasztalhatunk az intravénás úton történő HIV fertőzések számában. A prostitúción keresztül a járványveszély az általános népességet is fenyegeti. Ráadásul egyetlen Hepatitis C vagy HIV pozitív ember gyógykezelése több millió forintba kerül egy évben!

A tűcsere programok például biztosíthatják az önkéntes szűrő- és tanácsadó funkciók első lépését (pl. nyál alapú gyorsteszt). Mivel a hepatitis C, B és HIV fertőzések korai kezelésbevétellel antivirális kezelésben részesülhetnek, amelyek minimálisra csökkentik a továbbfertőzés esélyét a szűrés kritikus eleme a járványmegelőzésnek. Ebben képesek a  tűcsere programok hatékonyan működni, hiszen elérik a klienseket a marginalizált csoportokban is és biztosítják a vizsgálat anonimitását. Különösen fontos a szerhasználó nők elérése és segítése. A Kék Pont Csere Csak Csajoknak napjait többségében utcai szexmunkások látogatták. Túlnyomó többségük bántalmazó kapcsolatban él, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, hiányos az egészségtuda és gyenge önérdekérvényesítő képeséggel bír. Javasoljuk, hogy a kormány kiemelt programként támogassa ezt a programot, hiszen az ártalomcsökkentés mellett (tanácsadás, tűcsere, kondomok, terhességiteszt) fertőzések megelőzésést célzó edukáció, a védőnő és a nőgyógyász segítségével orvosi vizsgálat illetve a családon beüli erőszak áldozatainak segítése is megvalósítható ezzel a szolgáltatással.

Az intravénás droghasználói szcéna jellemzően mikroszegregátumokban összpontosul, ahol nagy számban élnek etnikai kisebbséghez tartozó hátrányos helyzetű, gyakran mélyszegénységben élő emberek.  A józsefvárosi tömbrehabilitáció az elmúlt évtizedekben kifejtett hatása révén ez a leírás ma tökéletesen illik a város bizonyos részeire. A szerhasználók körében kellemző az alacsony iskolázottság és foglalkoztatottság és az emberhez méltó lakhatás hiánya. Épp ezért szükség van a problémás szerhasználat mögött álló társadalmi és gazdasági mozgatórugók felismerésére. A  munkanélküliség, az iskolázatlanság, a hajléktalanság és a mélyszegénység generációkon át újratermelik az alkohol- és kábítószerabúzust. A józsefvárosi injekciós droghasználat alapvetően nem örömelvű, hanem a nyomorban gyökerezik. Javasoljuk ezért védett házak és munkahelyek létrehozását a szenvedélybetegek számára, illetve olyan speciális programokat, amelyek a mélyszegénységben élők munkaerőpiacon történő érvényesülésének esélyeit javítják.
Fontos lenne továbbá a rendészeti dolgozók képzése is. Jelenleg a rendőrég és az ellátórendszer inkább vetélytársat lát egymásban. Holott az ártalomcsökkentő programok csak akkor képesek megfelelő lefedettséggel dolgozni, ha a klienseiknek nem kell attól tartani, hogy a szolgáltatások igénybe vétele rendőri retorziót vonhat magával. Az Egyesült Királyságban továbbképzéseket biztosítanak a rendőrök számára a drogfogyasztással összefüggő közösségi problémákról és válaszokról. Üdvözlendő lenne, ha a BRFK szervezetén belül is lehetőség lenne ilyen képzésre.

 

Szoba a nyolcban


Azokban a nagyvárosokban, ahol ellenőrzött fogyasztói szobákat hoztak létre, a rendőrség az utcai drogfogyasztókat ezekbe az intézményekbe irányítja. A létesítmények steril eszközöket, higiénikus, egészségügyi személyzet által ellenőrzött környezetet nyújtanak a drogfogyasztók számára az általuk hozott szer használatához. Az EU drogmonitorozó szerve (EMCDDA) arra a következtetésre jutott, hogy ezek a szobák hatékonyan csökkentik a fertőzések és halálos túladagolások kockázatát és csökkentik a nyílt, utcai drogfogyasztást és az utcai drogszemetet is. Továbbá csökkentik a drogfüggőséggel együtt járó bűnözést és növelik a munkaképességet, visszavezetik a fiatalokat a munkaerőpiacra. Mivel itthon a Szoba a Nyolcban kampány kapcsán kiderült, hogy a fogyasztói szobák nagyobb támogatást élveznek a tűcseréknél a nem drogfogyasztó lakosság körében ezért javasoljuk a fővárosi bevezetésről szóló megvalósíthatósági tanulmány elkészítését.

Ezzel együtt a fennálló krízishelyzet nem pusztán a VIII. kerület belügye, az egész fővárost érintő problémáról van szó, hiszen Budapesten összpontosul az intravénás szerhasználók 90%-a. Mivel sem a drogfogyasztás, sem a járulákos problémák nem tartják tiszteletben a kerülethatárokat, az ombudsman javaslatának megfelelően szükséges egy integrált fővárosi drogstratégia kialakítása, és az ennek végrehajtásáról gondoskosó, megfelelő költségvetéssel felruházott Kábítószer Egyeztető Fórum (FKEF). Az Emberi Erőforrások Miniszteriumának (EMMI) minél hamarabb lépéseket kell tennie az ombudsman azon javaslatának megvalósításáról, amely a tűcsere programok működésével kapcsolatos szakmai iránymutatásra kéri fel.

 


Dagmar Heidrich: European report on drug consumption rooms,  EMCDDA, Lisabon, 2004. (angolul)

Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB 1131/2013. és az AJB 7541/2013. számú ügyben.

Vancouver négypilléres drogstratégiája (angol nyelven)

Zürich drogstratégiája (angol nyelven)

Nemzeti Drog Fókuszpont, Foglalkozáshoz kapcsolódó reintegrációs programok

Samuel Friedman, Hannah Cooper, Barbara Tempalski ez al.: Relationships of deterrence and law enforcement to drug-related harms among drug injectors in US metropolitan areas, AIDS 2006/20: 93–99. (angol nyelven)

Thomas Kerr, Will Small, Evan Wood: The public health and social impacts of drug market enforcement: A review of the evidence, International Journal of Drug Policy, 2005/16: 210–220. (angol nyelven)

Richard Midford, John Acres, Simon Lenton at al.: Cops, drugs and the community: establishing consultative harm reduction structures in two West Australian locations. International Journal of Drug Policy, 2002/13: 181-188. (angol nyelven)

Technical Guide for countries to set targets for universal access to HIV prevention, treatment and care for injecting drug users, WHO, UNODC, UNAIDS, World Health Organization, 2009.

Ritter I.: Roma fiatalok és kábítószerek – kutatási beszámoló, Egészséges Ifjúságért Alapítvány – Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, 2005. kézirat

Tim Rhodes: The ‘risk environment’: a framework for understanding and reducing drug-related harm, International Journal of Drug Policy 2002/13: 85–94 angol nyelven)

Gyarmathy V. Anna, Rácz József: A hepatitis C-vírus és az emberi immunhiányt okozó vírus járványtana magyarországi injektáló kábítószer-használók körében – hogyan tovább?, Orvosi hetilap, 2010/10: 365-371.

Rácz József (szerk): Út a túléléshez – Nyilt droghasználat és “belövőszobák” Budapesten, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2010.